Aszfaltozás menete:
Az aszfalt egy természetben előforduló szénhidrogén amely kőolaj szilárdnak tűnő módosulataként a földfelszínen is előfordul.
Leggyakrabban előforduló felhasználása az aszfaltburkolatnak, ami bitumen kötőanyagú, természetes és mesterséges adalékanyagokat, kőzúzalékot, homokot, illetve mészkőlisztet tartalmazó építőanyag. Az aszfaltot elsősorban hajlékony és félmerev pályaszerkezetének készítéséhez, valamint a talajvizek elleni védelemre, védőrétegként alkalmazzák az építőiparban.
Adalékanyagok:
Az aszfalt adalékanyaga elsősorban zúzott vulkanikus eredetű kőanyag és homok. Az aszfaltok készítésénél sokszor alkalmaznak segédanyagként úgynevezett filler-t, igen apró szemnagyságú mészkőlisztet, homoklisztet.
Bitumen:
A bitumen a kőolaj lepárlásából visszanyert, sötét színű szénhidrogénelegy. Kisebb mennyiségben természetes állapotban is megtalálható, ilyenkor az – általában bányászott – anyakőzetből a bitument kioldják vagy kiolvasztják. Az útépítés számára megfelelő bitumenek jó bevonó képességűek, a hőmérsékleti szélsőségeknek jól ellenállnak és lassan öregednek.
Az előállítás szempontjából megkülönböztetünk meleg-, félmeleg- és hideg eljárással készített bitument. A meleg eljárással készített útibitument felhasználásakor magas hőmérsékletre hevítik. A félmeleg eljárásnál a bitument olajoshígítás mellett, alacsonyabb hőmérsékleten készítik, ezt hívják olajjal hígított bitumen-nek. A melegítés nélküli, hideg eljárásnál a bitument emulgeáló szer segítségével vizzel keverik, emulziót készítenek.
Öntött aszfalt:
Az elsősorban városi utak burkolataként alkalmazott aszfalttípust 3-4 cm vastagságban, hengerlés nélkül építik be. A terítés után általában kőzúzalékkal érdesítik. Az öntött aszfalt keverőtelepek mellett fűthető tartállyal felszerelt járműben, úgynevezett masztikátorban is előállítható.